Tiziano: Danae
Tiziano Vecellio - Danaë
Tiziano Vecellio
Danaë, 1545
Olaj, vászon; 120x172 cm
Museo Nazionale di Capodimonte, Nápoly
Danaë, 1553
Olaj, vászon; 129x180 cm
Museo del Prado, Madrid
Tiziano mindkét vizsgált festményének témája a görög és római mitológiából ismert Danaë mítosza, mely teljes egészében Ovidius Metamorphoses című művében olvasható, de első ismert forrása Apollodorus nevéhez kötődik Kr. e. I. századból. Eszerint Danaë Akriszius, Argosz királyának lánya volt, aki a Delphi jóshoz fordult, hogy megtudja, hogyan születhetne fia, és azt a jóslatot kapta, hogy Danaë fog majd fiút szülni, ő pedig elpusztítja a királyt. Félelmében a lányát a föld alá, egy érckamrába záratta, és ott őriztette, hogy egyetlen férfi se férkőzhessen a közelébe. Danaë azonban annyira szép volt, hogy maga Zeusz, az istenek királya vetett rá szemet, aranyeső formájában bejutott a lány szobájába, és fiút nemzett neki, aki a Perzeusz nevet kapta. Amikor a király ezt megtudta, éktelen haragra gerjedt, Danaët gyermekével együtt egy kosárba záratta, és a tengerbe vetette. Szeriphos szigetén értek partot, ahol később Dictys vette oltalmába őket.
A mítosz alapján Danaë személyéhez sok különböző és egymással ellentétes érték kötődhet. Az ókori görögök számára egy hős édesanyja, és mélyen tisztelt személy volt, de a vérfertőzés tabuját is kapcsolhaták hozzá egy olyan értelmezés alapján, miszerint Danaë szépsége elvakította a királyt, és féltékenységében záratta be, hogy az övé és senki másé ne lehessen. Így Zeusz alakja csupán egy allegória, ami elfedi a nem annyira mesei valóságot.
Az első antik ábrázolásokon az a pillanat ragadja meg az egész mítoszt, amikor Zeusz aranyeső formájában lehull a lányra, több vázafestmény és falfestmény maradt ránk, ami ezt igazolja.
Az antikvitás és a 16. század első fele közé eső időszakban nem születtek műalkotások ezzel a témával, kivéve néhány kézirat illusztrációját. Ezeken a miniatúrákon Danaët tipikusan toronyba zárva ábrázolják, amely
Tiziano Vecellio
Danaë, 1545
Olaj, vászon; 120x172 cm
Museo Nazionale di Capodimonte, Nápoly
Danaë, 1553
Olaj, vászon; 129x180 cm
Museo del Prado, Madrid
Tiziano mindkét vizsgált festményének témája a görög és római mitológiából ismert Danaë mítosza, mely teljes egészében Ovidius Metamorphoses című művében olvasható, de első ismert forrása Apollodorus nevéhez kötődik Kr. e. I. századból. Eszerint Danaë Akriszius, Argosz királyának lánya volt, aki a Delphi jóshoz fordult, hogy megtudja, hogyan születhetne fia, és azt a jóslatot kapta, hogy Danaë fog majd fiút szülni, ő pedig elpusztítja a királyt. Félelmében a lányát a föld alá, egy érckamrába záratta, és ott őriztette, hogy egyetlen férfi se férkőzhessen a közelébe. Danaë azonban annyira szép volt, hogy maga Zeusz, az istenek királya vetett rá szemet, aranyeső formájában bejutott a lány szobájába, és fiút nemzett neki, aki a Perzeusz nevet kapta. Amikor a király ezt megtudta, éktelen haragra gerjedt, Danaët gyermekével együtt egy kosárba záratta, és a tengerbe vetette. Szeriphos szigetén értek partot, ahol később Dictys vette oltalmába őket.
A mítosz alapján Danaë személyéhez sok különböző és egymással ellentétes érték kötődhet. Az ókori görögök számára egy hős édesanyja, és mélyen tisztelt személy volt, de a vérfertőzés tabuját is kapcsolhaták hozzá egy olyan értelmezés alapján, miszerint Danaë szépsége elvakította a királyt, és féltékenységében záratta be, hogy az övé és senki másé ne lehessen. Így Zeusz alakja csupán egy allegória, ami elfedi a nem annyira mesei valóságot.
Az első antik ábrázolásokon az a pillanat ragadja meg az egész mítoszt, amikor Zeusz aranyeső formájában lehull a lányra, több vázafestmény és falfestmény maradt ránk, ami ezt igazolja.
Az antikvitás és a 16. század első fele közé eső időszakban nem születtek műalkotások ezzel a témával, kivéve néhány kézirat illusztrációját. Ezeken a miniatúrákon Danaët tipikusan toronyba zárva ábrázolják, amely